A meditáció az emberiség létével és életével azonos idejű.

A lélek

A lélek az összpontosított tudás és tapasztalat, amit teremtése óta gyüjtött és vitt végig evolúciós lépcsőkön. A lélek teremtését tekintve vissza kell mennünk a kezdetek kezdetéig, vagyis a Teremtőhöz.

A Teremtő az első osztódásra képes tudás.

Alakja és megjelenése változó. Regék és mondák valamint különböző hitrendszerek látószögüknek megfelelően formázták, azonban mindegyik elfogadja létezését. Ki meteorid tömegnek, ki állatbőrben, ki nő illetve férfi képében képes csak maga elé idézni, ez viszont nem változtat a lényegen. Létezik.

A meditáció kulcsa a légzésgyakorlat, hogy lelassítsa az energiaközpontok működését. A gondolatok kitisztulnak, az agy lelassul, és nyugalom költözik az ember lelkébe. Ebből a nyugalmi állapotból lassú és mély légzés azonos rezgésszámra hozza fel az energivonalak találkozó pontjait. Így, kiegyensúlyozva a hét fő energiaközpont együttesen dolgozhat.

Most eltekintünk az energiaközpontok részletes magyarázatától, mert az egy külön tanulmány és meditálni kitunően lehet a fent említett ismeretek nélkül, amennyiben követjük az egyszerű légzéstechnikát, amit a meditációkban leírtunk. Annyit viszont tudni kell, hogy a legfontosabb energiaközpontok - szanszkritul csakrák - a gerincoszlop vonalán helyezkednek el. A farokcsontnál található a földhöz legközelebb eső és a fejtető felett kb 10 cm-re van az Univerzummal a lelket összekötő csakra, amely az utolsó ebben sorban.

LEVEGŐ MEDITÁCIÓ

Ülj le a földre egyenes háttal, nyisd szét a térded, amennyire csak tudod. Karod magad mellett kényelmesen vagy a térdeden. Engedd el magad. Nyisd ki a Korona csakrádat, ami a fejtetőd felett van, és vegyél egy lassú, mély levegőt. Le a rekeszizmodba. Képzeld el, hogy ez a levegő egy vastag, sűrű, rózsaszín fényhasábbá változik. Ahogy beszívod, a hasáb eléri a gerincoszlopod végét, a Gyökér csakrádat egy csodálatosan ragyogó tisztító és gyógyító összekötő kapcsot teremtve az energiaközpontjaid között. Lassan engedd ki a levegőt. Egy-kettő-három-be, egy-kettő-három-ki. Egy-kettő-három-be és egy-kettő-három-ki. Egy-kettő-három-be, egy–kettő-három-ki. Tartsd a ritmust. Érezd a fényt, ahogy lassan megtölti az egész tested. Sűrű, rózsaszín energia válik belőled. Eltűnik a lábad, a kezed, a combod, a karod, az alsótested és a felsőtested. Már fejed sincs. Csak egy nyaláb rózsaszín fény létezik. Ahogy még mindíg tartod a légzőritmust, érzed és látod, hogy a rózsaszín is kezd beleolvadni a mindenségbe. Egyre feljebb és feljebb kerülsz, közelebb és közelebb az Univerzumhoz. Fokozatosan láthatatlanná válsz. Misztikus, mindenek feletti láthatatlan és áthatolhatatlan.

Mindenben benne vagy. Az egész Föld neked köszönheti életét. Te vagy az életerő, a Teremtőés az életbentartó. Te vagy a minden és a semmi. Élvezd ezt a létet. Indulj el. Járd körül a birodalmad. Símogasd meg az embereket, élvezd a mosolyukat. Emeld meg a lányok haját, majd lassan engedd vissza. Beszélj a falevelekhez és hallgasd meg őket. Miről beszélnek? Borzold fel a vizet és told meg a vitorlákat. Segíts a madaraknak repülni. Érzed, hogy egyre erősebb leszel. Az emberek megremegnek tőled, a lányok kétésgbeesetten kapnak a hajuk után. A levelek zörögnek ahogy próbálják megtartani az élethez való kötődésüket. A madarak feladják a harcot, a hullámok embereket borítanak be és magukkal húzzák a mélységbe. A vitorlák elszakadnak, csónakok felborulnak. Megkezdődik a harc az életbenmaradásért. Mindent elsöpörsz utadból. A fák kifordulnak a földből. A házak elvesztik tetejüket, egyesek összeesnek erőd alatt. Már senkit és semmit nem nézel, csak az erő működik. Csak Te vagy egyedül. A leghatalmasabb, a legnagyobb, az élet és a halál.

Az ég elborul. Távoli villámok cikáznak az égen. Mennydörgés hallatszik. A villám egyre közelebb ér hozzád. Le kell, hogy lassulj. Egyszer csak becsap melletted. Érzed, hogy gyengít.

Folytasd a megszokott légzőritmust, lassan és mélyre, lassítsd le az életritmusodat. Ahogy lassulsz, úgy változik át a tested rózsaszínű energiatömegre. Gyönyörű vakító rózsaszín fény. Ahogy tovább lassítod, érzed a fejed súlyát, Fokozatosan az egész tested visszanyeri eredeti formáját. Küldd vissza az energiát az Univerzumnak és köszönd meg. Visszatérsz a földi létbe.

 

TŰZ MEDITÁCIÓ

 

Ülj le a földre egyenes háttal, nyisd szét a térded, amennyire csak tudod. Karod magad mellett kényelmesen vagy a térdeden. Engedd el magad. Nyisd ki a Korona csakrádat, ami a fejtetődön van, és vegyél egy lassú, mély levegőt. Le a rekeszizmodba. Képzeld el, hogy ez a levegő egy vastag, sűrű, arany fényhasábbá változik. Ahogy beszívod a hasáb eléri a gerincoszlopod végét, a Gyökér csakrádat egy csodálatosan ragyogó tisztító és gyógyító összekötő kapcsot teremtve az energiaközpontjaid között. Lassan engedd ki a levegőt. Egy-kettő-három-be, egy-kettő-három-ki. Egy-kettő-három-be és egy-kettő-három-ki. Egy-kettő-három-be, egy–kettő-három-ki.

Nyisd ki a szívedet és egy belégzésnél engedd ki az arany energiát ezen a nyitott kapun. Látod, ahogy az arany energianyaláb vége eltűnik a messzeségben. Ez az út. Képzeld el, hogy kilépsz a Szív csakra kapun és elindulsz követve azt. Egy mezőhöz érsz. Figyeled a növényeket, virágokat, lepkéket és bogarakat. Beszélgess velük. Kérdezd ki őket az életükről. Folytatván a az utat egy patakhoz érsz. A patak felett egy híd vezet át. Megállsz rajta és megnézed a tükörképed. Folytatod az utad az ösvényt követve. Elérsz egy lefelé vezető lépcsőn. A lépcső 17 fokból áll. Minden foknak más színe van. Amikor rálépsz egyre, átveszed a színét, aztán a következőt és így haladsz tovább. A színek gyógyító erővel bírnak és lelki és testi elégtelenségednek megfelelően más és más színük van. A pillanatnyi állapotodnak megfelelően.

A lépcső végén egy nagy tisztás. A tisztáson tábortűz lobog. Ülj le mellé és barátkozz a tűzzel. Lassan vetkőzz le, élvezve a tűz melegét és símogató puhaságát. Nyújtsd ki a karod és markolj ki egy darabot a tűzből. Érezd a bőrödön. Játszál vele. Tedd a napfonatodba. Hagyd, hogy elinduljon végig a testeden és magával vigyen. A játékos lángocska életerőt keres. Felégeti, ami elé kerül. Először csak a füvet, bokrokat, majd ahogy étvágya és szükséglete nő, belekap az erdőbe. Nincs megállás. A tűz az életéért küzd. Többet és többet akar. Ereje állandóan nő. Hatalmassá és megfékezhetetlenné válik.

Egyszer csak megindulnak az esőcseppek. Plics-placs, plics-placs. Egyre sűrűbbé és nagyobbá válnak. Érzed, ahogy erőd alábbhagy. Figyelj a légzésre. Egy-kettő-három-be és egy-kettő-három-ki. Egy-kettő-három-be és egy-kettő-három-ki. Az eső zuhataggá változik. Összeomlasz a terhe alatt.

Húzd vissza az utat a szívednél és küldd vissza az energiát az Univerzumnak. Köszönd meg és gyere vissza földi létedbe.

VÍZ MEDITÁCIÓ

 

Ülj le a földre egyenes háttal, nyisd szét a térded, amennyire csak tudod. Karod magad mellett kényelmesen vagy a térdeden. Engedd el magad. Nyisd ki a Korona csakrádat, ami a fejtetődön van, és vegyél egy lassú, mély levegőt. Le a rekeszizmodba. Képzeld el, hogy ez a levegő egy vastag, sűrű, ezüst fényhasábbá változik. Ahogy beszívod, a hasáb eléri a gerincoszlopod végét, a Gyökér csakrádat egy csodálatosan ragyogó tisztító és gyógyító összekötő kapcsot teremtve az energiaközpontjaid között. Lassan engedd ki a levegőt. Egy-kettő-három-be, egy-kettő-három-ki. Egy-kettő-három-be és egy-kettő-három-ki. Egy-kettő-három-be, egy–kettő-három-ki.

A légzőritmust megtartva gömbölyödj össze, mint egy vízcsepp. Nyújtózz ki és gömbölyödj össze újra. Kinyújtózol és összegömbölyödsz. Ahogy ezt többször elismétled, érzed, hogy növekszel. Megnő a hasad, a mellkasod, a feneked. Egyre nagyobb lesz a csepp és egyre nehezebben tud gömbölyödni. Egyszer aztán elindul. Egyre hosszabb lesz. Ahogy halad összegyűjti a pici vízcseppeket, eggyé válik velük. Itatja a fákat, a madarakat, megsimogatja a benne fürdőző állatokat. Csak duzzad és duzzad és duzzad. Szélesebb és mélyebb lesz. Már nem tudja visszatartani magát. Utat és medret keres. Kimossa az útjába kerülő földet és fákat, megmozgatja a köveket. Minden útjába kerülő vizet összegyűjt.

Egyszer csak kisüt a nap. Megsimogatja játékosan a vizet, táncol a tetején. A mozgásban megszomjazik és iszik a vízből. Több és több vízre van szüksége, hogy táncát folytatni tudja. Te meg fogysz, egyre keskenyebb leszel, már nem tudnak belőled inni az állatok, mozogni sem tudsz.

Összegömbölyödsz és odaadod magad az Univerzumnak. Visszaküldöd az ezüst energiát, megköszönöd és visszatérsz földi mivoltodba.

FÖLD MEDITÁCIÓ

 

Ülj le a földre egyenes háttal, nyisd szét a térded, amennyire csak tudod. Karod magad mellett kényelmesen vagy a térdeden. Engedd el magad. Kezdjél lassú és mély levegőket venni. Föntről a fejed tetejétől egészen le a Gyökér csakrádig. Egy-kettő-három-be, egy-kettő-három-ki. Egy-kettő-három-be és egy-kettő-három-ki. Egy-kettő-három-be, egy–kettő-három-ki.

Ahogy ott ülsz, képzeld el, hogy a talpadból gyökerek nőnek. Pici, vékony, hajszálgyökerek keresik az utat a földben. Üdvözlik az útjukba kerülő rovarokat, beszélgetnek a gilisztákkal, fejet hajtanak a kemény kövek előtt és udvariasan kikerülik őket. Víz után kutatnak, hogy tápanyagot nyerjenek belőle. Egyre beljebb hatolnak, és egyre vastagabbak lesznek.

Amikor a gyökereid elérik a 25 métert, képzeld el, hogy a fekete gyógyító földenergia felkúszik a gyökereiden. Minden belégzéskor feljebb és feljebb kerül. Már a talpadat bizsergeti, megsimogatja a lábfejedet, végigfut a lábad szárán és elér a térdedig. Látod, hogy a tested fokozatosan elveszti eredeti színét és átveszi a föld fekete tónusát. Már a fejed tetejéig jött fel és nemsokára telítetté teszi az egész fizikai testedet. A hajad és a körmöd is fekete. Ahogy még mindig töltöd magad, érzed, hogy fürdeti a szerveidet, leszedi a lerakódásokat, kipucolja a méreganyagokat az emésztő rendszeredből és meggyógyítja a beteg pontokat. Végigpásztázza a torkodat, manduládat és a fogadat. Egyre közelebb kerülsz hozzá, és egyre jobban összeolvadsz vele. Tudod, hogy belőle nottél ki és most, újra részévé válsz. Te is életadó, éltetőés gyógyító leszel. Eltűnik a tested, csak egy halom föld vagy. Élvezed, ahogy a nap simogat. Segítesz a vakondoknak táplálékot keresni és utat adsz a csiklandozó vízereknek.

Egyszer csak elered az eső. Először, apró cseppekben, csiklandozva aztán megnőnek és sűrűsödnek a cseppek. Hirtelen megindul a zuhatag. Próbálsz neki utat adni a bolygó belseje felé. Egyszer aztán már nem tudsz a patakká duzzadt víztömeg útjából kitérni. Feladod a küzdelmet és hagyod, hogy elmosson. Most váltatok teljesen eggyé.

Megvárod, amíg eláll az eső. Kisüt a nap. Megsimogatja széthullott részeidet. Segít összeszedni azokat. Először a fejed látszik ki a földből, majd a felsőtested, a karjaid majd az alsótested és a lábaid következnek. A fizikai tested lassan visszatér eredeti formájába. Visszahúzod a gyökered, szépen lassan és megköszönöd a Föld Anyának kedvességét és gondoskodását.